Mozgás Művészet Majális

Hát igen! Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. De azért nem egészen. „Éljen, ma nincs tanítás!!!” Ezt jelentette számunkra a majális szó. Reggel (rohadt hideg volt!) a koli előtt volt gyülekező. Szépen össze is gyűltünk.

Elindultunk megkeresni a táblánkat, amelyen a 7. a felirat van. „9. b, 9. a, 8. a, de 7. a sehol. Aztán valaki megszólalt: „Fogadni mernék, hogy az a miénk, ami a földre van borulva!” Nem is tévedett! („Dani, szúrd már bele rendesen!”) Ha már a helyünk megvan, akkor jöhet a sátorállítás. Jani szerzett egy sátrat és nekiestünk felállítani. Egy tíz percet szenvedtünk vele, aztán a tíz percből valahogy fél óra lett. („Jani, mért egy selejtes sátrat hoztál?”) Mindegy, megleszünk mi sátor nélkül is! – gondoltuk és visszavittük a darabjait.

„Ha már sátrunk nincs, legalább legyen mire feküdnünk!” – címszó alatt a tornateremből kiráncigáltunk három szivacsot, amin első félévben még a fejenállást gyakoroltuk. („Áúúúcs… beletört a körmöm a szivacsba!”)

Aztán elkezdődött a főzés… lányok nekiálltak krumplit pucolni („Vigyázz már azzal a késsel, a végén még kiszúrod valaki szemét!”), a fiúk elhúztak focizni… jellemző! Szóval a lányok nagyban pucolják a krumplit, épp nekiállnak összevágni csini kockákra, amikor is megjelent egy kevésbé csini kutya („Vigyétek el innen, én halálosan félek a kutyáktól!!!”), aminek feltett szándéka volt, hogy megeszi a virslit, amit a kajába szándékoztunk tenni… De el lett tűntetve, a főzés folyt tovább… (Persze a kutya visszatért később…brr…)

„Ha a kaja már a bográcsban van, mehetünk mi is szórakozni!” Így a lányok is elvonultak. Van, aki kézilabdázni, röpizni, egyesek görkorcsolyázni vagy ugrókötelezni. De olyanok is akadtak, akik csak a pálya körül sétáltak és beszélgettek. („Legalább nem lesz kilométer hiányunk!”) Persze akadtak olyanok, akik szumózásban, légvár-akadálypályán, vagy esetleg trambulinon szórakoztak… („Miért nem lök vissza a talaj? Jaaa… hogy már nem a trambulinon vagyok…”)

Dél körül kifáradva, izzadtan és korgó gyomorral gyűltünk egybe, hogy szó szerint: „Megegyük, amit főztünk.” Kaja után jöhetett a kevésbé kellemes mosogatás, mivel a lányok nem engedtek, és csak azért se mosogatták el a fiúk tányérjait, többségük koszosan vitte haza.

Még egy kis mozgás belefér, és lassan vége a majálisnak. Azért jó volt nézni, ahogy a többi osztály szenved a sátraik lebontásával.J Távozás előtt egy utolsó meglepetés: mindenkinek jár egy jégkrém! („Matekosok, EGY!!”) Igaz hogy két féle volt, de csak azért is mindenkinek a karamellesre fájt a foga. Valahogy mégis megoldottuk!

Szóval majális… az egy dolog, hogy nincs suli, de legalább olyan fárasztó tud lenni, mit egy fizikaóra…vagy kettő…